Dishonored - The Knife of Dunwall "TKoD" (Dunwall Kése)

2012-ben megjelent egy játék, melyhez sokan nagy reményeket fűztek. Összességében elmondható volt róla, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, csupán némi nézőpontváltásra volt szükség a játékosok részéről. Ez a játék a Bethesda által alkotott Dishonored volt, mely egy piaci rést szeretett volna betömni az első személyű nézőpontú játékok területén (nyugodtan fogom a cikk további részében FPS-nek nevezni, azaz First Person Slicer-nek), illetve nyitni a kissé szabadabb játékmenettel és számtalan döntési lehetőséggel rendelkező játékok irányába.

A Dishonored ugyanis olyan világot hozott el nekünk, amit a Dark Messiah óta nem tapasztalhattunk. Döntéssel és következményekkel töltött meg egy FPS (vigyázat itt most Stealht nem Shooter :-D) játékot, amely játékstílusra ez korábban nem nagyon volt jellemző, vagy ha meg is jelent csupán minimálisan. Gyakorlatilag a játékot is ezért érte kritika, mivel alapvető FPS mentalitásban végigrohanva a program nem mutatta meg igazi arcát, csupán annak egyik oldalát a sok közül. Ezért sokan a rövid jelzővel illették meg a játékot, de azon kevesek, akik tényleg vették a fáradtságot a többszöri végigjátszásra rájöttek, hogy egy gyöngyszemről beszélhetünk, ugyanis többféle stílusban játszhatjuk ki a játékot és rengeteg titkot és érdekességet rejtenek a könyvek, jegyzetek is.

Hogy miért volt szükség ennyire Noéig visszamenni egy egyszerű teszt kedvéért? Csak azért, mert mostani elemzésünk alanya már érkezését tekintve is egy alapvetően megosztó formát választott, ugyanis egy letölthető tartalomról, köznapibb nevén DLC-ről beszélhetünk. Ráadásul egy külön történetszálat mutat be nekünk a Dishonored: The Knife of Dunwall, aminek végigjátszása során a játékmenet egy az egyben az alapjáték stílusát, mentalitását és szabadságát fogja alkalmazni.

Minden itt kezdődött...

A The Knife of Dunwall-ban, egy nem kis csavarral, magát a Dishonored alapjáték főszereplőjének szenvedéseit közvetetten, avagy közvetve (aki végigjátszotta az alapjátékot az tudja, a többieknek meg nem árulom el) okozó bérgyilkost fogjuk alakítani, vagyis Daud-ot az orgyilkos mestert. Daud volt az, aki megöli azt a szereplőt, akit Corvo-nak, az alapjáték főhősének védenie kellett volna, és akinek halálát végül a volt testőr számlájára írják.

Gyakorlatilag a történet szempontjából Daud életét kísérhetjük nyomon három pályán keresztül. A történet az események fonalát 6 hónappal a már fentebb említett gyilkosság elkövetése után veszi fel. Ennél többet a játékélmény rombolása nélkül sajnos nem tudok elárulni a történetről. Legyen elég annyi, hogy meglepetésekben, döntéskényszerekben, morális hullámvasútban nem lesz hiány és akár az is kiderülhet, hogy mester gyilkosunk nem is az a szívtelen profi, akinek gondolnánk (vagy akár az ellenkezője is megerősítést nyerhet).

A játékmenet szempontjából a már jól bejáratott és a Dishonored-ben bemutatott elemek jelennek meg újra. Kapunk összesen három pályát, amelyeken hasonlóan az alapjáték küldetéseihez, tetszőleges módon oldhatjuk meg a játék által elénk tárt feladatot, melyek értelem szerint egy-egy korábban már ismert vagy új alak eltakarítását foglalják magukban. A játék ismét díjazni fogja a rambó hozzáállást, ahogy a csendes lopakodó üzemmódban játszó játékosok erőfeszítéseit is, a játék vége ugyanis ezek fényében változik (kétféle befejezés van a játékban).

A hentesek veszélyes ellenfelek

A szabadság és a döntéseink az alapjátékhoz hasonlóan itt is megvannak. Kezdünk egy nagyobb helyszínen és ránk van bízva, hogyan és merről közelítjük meg a célpontot, mennyire áztatjuk vérben kardunkat, illetve mennyire próbálunk az árnyak közt maradni. A lehetőségek ezen DLC esetében is igen széleskörűek. Rengeteg tárgyat begyűjthetünk kezdve az ételektől, az aranytól, a különböző könyvekig, jegyzetekig, melyek némelyike küldetésünk szempontjából tartalmaz majd fontosabb információkat, mások pedig csak a világ jobb megismerését segítik.

Megmaradtak a játékban a rúnák és a csonttalizmánok is, utóbbiakból meghatározott számút tudunk egyszerre használni, melyek mindegyik valamilyen extra tulajdonságot adnak. A rúnák is ugyanúgy működnek, mint korábban. Gyűjteni kell őket és cserébe képességeket tudunk velük feloldani vagy pedig fejleszteni a már meglévőket. Az aranynak is nagy szerepe lesz a DLC-ben, ugyanis ezúttal nem lesz főhadiszállásunk, mint korábban, hanem a küldetések között tudjuk pótolni készleteinket.

Egyébként küldetések elején van lehetőségünk úgynevezett szívességeket megvásárolni. Ezek a szívességek gyakorlatilag mellékküldetéseket tesznek elérhetővé számunkra, melyek mindegyike az adott pálya teljesítését, szélesebb körű felfedezését, széfek kinyitását teszi majd lehetővé. Fura húzás, hogy ezek feloldásához aranyat kell költenünk, de ha ez a nagyobb játékélmény elérése érdekében történik, akkor miért ne.

A gyilokakna hatékony eszköz csapda állítására

Természetesen egy ilyen mérvű párhuzamos történetszál nem maradhat a maga egyedi képességei, kütyüijei nélkül. A Knife of Dunwall-ban is elhelyeztek a fejlesztők ilyen dolgokat. Az egyik ilyen a kicsit továbbfejlesztett Villanás képesség, mellyel immár nem csak teleportálni lehet, hanem ezt mozdulatlanul, vagy a levegőben, ugrás közben aktiválva az idő megáll körülöttünk és lehetőség van átgondolni taktikánkat, módosítani a célhelyet.(Miután visszatértem az alapjátékhoz a DLC kijátszása után - ahol az alap teleport van jelen - nagyon furcsa lett, nem egyszer haltam meg azért, mert nem állt meg az idő. Daud teleportja szerintem sokkal jobb. :D ) A másik új képesség egy bérgyilkos idézése, mely elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Ez gyakorlatilag egy mestergyilkosnak alapvető képesség, de kombinálva a régebbi képességekkel igen érdekes szituációkat lehet segítségével kreálni.

Corvo felszerelései nagyrészt Daud számára is elérhetőek némi eltéréssel. Például az ő kardja nem összecsukható, de a célnak ugyanúgy tökéletesen megfelel. Hasonlóan Corvo-hoz, Daud is használ "számszeríjat",(Csuklóíjat) melyet különböző nyilacskákkal tud újratölteni. Lesz azonban két olyan eszköze is bérgyilkosunknak, melyeket testőrünk nem birtokolt. Az egyik ilyen az úgynevezett Fojtópor gránát, mely fulladást,  továbbfejlesztve pedig eszméletkiesést is okoz az ellenségeinknél, így könnyű célponttá téve azokat, vagy éppen  egérutat biztosít a már gyanútlanná tett ellenség elől. A másik új eszköz a Gyilokakna, mely gyakorlatilag az alapjáték elektromos kapuinak(Villámfalainak) az aknásított változatai. Amennyiben bárki a közelükbe lép, elektromos áramot kibocsátva hamuvá égetik az áldozatot. Akárcsak a fojtóport, ezt is fejleszthetjük, így több töltetet, azaz több áldozatot biztosít. Ennek az aknának a társa a kevésbé gyilkos szellemű játékosoknak a Bénító akna. Ez annyiban különbözik testvérétől, hogy egy másféle elektromos impulzust bocsájt ki, aminek hatására nem szétporlad az ellenség, csupán elkábul. Ez is ugyan úgy fejleszthető.

A három korábban említett helyszín kapcsán annyit érdemes még megemlíteni, hogy némelyek ismerősek lesznek az alapjátékból, míg mások teljesen újak lesznek. Az egyik helyszínen még új ellenféltípussal is össze fogunk futni. Gyakorlatilag mindegyik pályáról csak pozitívan nyilatkozhatok, ugyanis rendkívül ötletesen felépítettek és lehetőséget nyújtanak a sokkal nehezebb osonós mentalitású játékosoknak is az érvényesülésre. Értelem szerint persze rambó üzemmódban könnyebb és gyorsabb a DLC, viszont anélkül, hogy észrevegyenek minket a küldetés teljesítése közben már nem kevés ügyességet kíván.

Egy megidézett bérgyilkosnál nincs is jobb eltérítés

Grafika tekintetében a játék mit sem változott az alapjáték óta, ahogy gyakorlatilag hangok szempontjából sincs semmiféle változás. Mindkét hangulatfokozó elem maximálisan jól teljesíti a dolgát. A grafika még mindig inkább rendkívül stílusos, mint gyönyörű, ahogy a hangok is tökéletesen megfelelőek. Az ördög mindig a részletekben lakozik és bizony a részletek teszik mindkét játékelemet kiválóvá.

Szavatosság tekintetében mindenképp két végigjátszásról beszélhetünk. Más eredményre vezet, ha végigmészároljuk a pályákat és másra, ha inkább végigosonunk és alacsonyan tartjuk az áldozatok számát. Első esetében körülbelül 2-3 órát számolhatunk, míg a második eshetőség egy kicsit több időt vehet igénybe. Körülbelül tehát 6-8 órát számolhatunk összes játékidőként a The Knife of Dunwall-ra, amire azt kell mondjam, egy DLC-hez képest igen tekintélyes szám!

Összességében kapunk egy nagyon tisztességes játékidőt és játékmenetet a Dishonored: The Knife of Dunwall esetében. Daud történetének megismerése üdítő változatosságot nyújt Corvo után. Ráadásul hasonlóan az alapjátékhoz, a DLC is magyar felirattal felszerelkezve vásárolható meg. Aki szerette a Dishonored játékmenetét és tetszett neki az alapjáték, az a DLC-ben sem fog csalódni. Az egyetlen rossz szájízre okot adó dolog, az a letölthető tartalom mellé kigondolt árcédula. 10 euró kissé sok egy letölthető tartalomért, ugyanakkor, ha belegondolunk mennyi játékidőt kapunk ezért, akkor úgy vélem megéri. Igaz, mindig ott a letöltés lehetősége is... :D

Köszönjük az értékes infókat a HunGamer-nek!

Weboldaluk: www.hungamer.net/

Facebook oldaluk: www.facebook.com/pages/HunGamer/173762199301889